A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 18., csütörtök

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Kuszma ♥MP 
Lehetett volna az is a címe, hogy Ragtapasz. Merthogy ez a kötet a sebekről szól. Az elkapart sebekről. A lüktető sebekről. A gennyedző sebekről. A behegedt, de aztán újra felfakadó sebekről. A szeretteinktől kapott váratlan sebekről. Az eltitkolt sebekről, amik kivillannak az állig húzott garbó alól. A vészjósló sebekről, amiket borotválkozás közben találunk az arcunkon, és nem tudjuk, hol szereztük őket. Szóval: mindenféle sebekről. Tóth Krisztina ezúttal is a mélységeket járja meg, ahogy szokta. Helyenként szikrázó emberismerettel, zsigerből, hogy azt ne mondjam: szagosan. Vannak egész káprázatos tételek: A Pioneer-10 űrszonda, a Galamb, a Kacér. Néha azonban úgy érzem, mintha az írónő rutinból kenné papírra, amit tud: „Krisztina, egy óra múlva lapzárta! Nincs a tarsolyában véletlenül valami deprimáló mondjuk a Sziget fesztiválról?” „Hogyne lenne.” „És az erdélyi vendégmunkásokról?” „Bagatell.” Ha álmában keltik fel, akkor is bármiről tud valami lelombozót írni – nem tudom eléggé hangsúlyozni, micsoda eszement profizmus, mekkora orbitális bravúr ez egyébként. Megfelelő hangulatban biztos jobban hatottak volna rám. Csak abban nem vagyok biztos, hogy akarok-e ilyen megfelelő hangulatban lenni.
Novellásköteteknél gyakori jelenség, hogy az egyes művek változó színvonalúak. Összességében ezzel nincsen probléma, hiszen a novellák már műfajuknál fogva is önálló univerzumok, hiába közös a szerzőjük. Így van ez a Pillanatragasztóval is: vannak igen erőteljes darabok (pl. az erdélyi vendégmunkásokról szóló Játszódjatok! vagy egy családi dráma, a Tímár Zsófi muskátlija, és a groteszkül humoros Végül is még nyár van) amik néhány, csak gondolatkísérletnek érdekes novellával váltakoznak (ilyen szerintem a Plágium és a Galamb). Tóth Krisztina alakjai sebzett lelkekként járják körtáncukat. Nagyon valódiak és nagyon szomorúak.