2014. február 16., vasárnap

Fehér Béla: Kossuth kifli

Ló vontatta gyászhintó „üldöz” egy postakocsit Pozsonytól Debrecenig 1849 májusában az Osztrák–Magyar Monarchia katonáktól, felkelőktől hemzsegő vidékein. A mit sem sejtő üldözöttek és az üldözők útjai a néhány nap alatt többször keresztezik egymást, de végül csak a regény utolsó lapjain találkoznak, hogy történetük tragikus fordulatot vegyen – már ha létezne a tragikum ebben a regényben, mely humorba ágyaz, súlytalanná tesz komoly és komolytalan dolgokat egyaránt. A rendkívül olvasmányos könyv jellemzője ugyanis az a könnyedség, mely abból fakad, hogy sohasem veszi magát komolyan. Középpontjában nem valamiféle „mondanivaló” áll, sokkal inkább a játék, a mozgás, a lendületbe hozott, meglódult és láthatóan nehezen megzabolázható fantázia, mely a nyelvezetben és a történetszövésben is óriási szerephez jut.