2010. december 28., kedd
William Wharton: Hírhozók
Will, a filozófus és családja hagyományosan egy régi malomban töltik a karácsonyt. Hosszú idő után végre mindannyian együtt lesznek, Amerikában tanuló, felnőtt gyerekeik meglátogatják őket, ráadásul feleségével karácsony másnapján ünneplik a harmincadik házassági évfordulójukat. Az idei karácsony azonban több szempontból is...
2010. november 18., csütörtök
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek
A szerdai könyvklubon úgy döntöttünk, hogy a borús napokat derűs
könyvvel ellensúlyozzuk:
Igen, igen, nem tévedés! A híres naplóíró – balfék – (utóbbi időben már) családapa (is) visszatért! Jelen kötet a sorozat legújabb része, és sajnos egyelőre csak angolul jelent meg. Mivel úgy gondolom, rajtam kívül még sokan szeretik őt és szerencsétlenkedéseit, talán a magyar kiadás előtt nem árt a többi rajongó kíváncsiságát felcsigázni az angol kiadás ismertetésével.
Jómagam kitörő örömmel vettem észre a könyvet egy reptéri könyvesboltban, január 1.-én, útban hazafelé. Azon nyomban meg is kellett vásárolnom. Jó kis évkezdet volt…
A történet 2002-ben indul, és mint mindig, most is jelentős változások álltak be az immár 34 éves Adrian életében a legutóbbi kötethez képest. A volt híresség - konyhafőnök - könyvíró fiaitól külön él: a kis William visszaköltözött JoJo-hoz Afrikába, a nagyobbik fiú, Glenn pedig belépett a hadseregbe.
Élete nagy szerelmével, Pandorával való viszonya baráti és elég ritkán találkoznak már (habár egyszer azért majdnem…). Maga Adrian egy antikváriumban talált munkát, és azon van, hogy életét ismét egyenesbe hozza. Természetesen minden azonnal katasztrófa közeli állapotba kerül…
Nézzük, mik azok a tényezők, melyek izgalmas és szorongással teli hétköznapokkal aranyozzák be (anti-)hősünk életét. Először is, vásárol egy modern stúdió-lakást Leicesternek egy felújított ipartelepén. Patkány-móló a hely neve, és hát nevéhez méltóan, hm… egy idő után rágcsálók kezdik el látogatni a lakást.
Ha már állatoknál tartunk, a közeli csatorna egyik agresszív lakója, egy Gielgud nevű hattyú szintén sok szomorú percet okoz Adriannek és látogatóinak („Mert, tudod, egy hattyú képes eltörni az ember kezét.”).
Persze nagyobb gond számára az egyre növekvő adóssága (lakáshitel, bevásárló kártyák, hitelkártyák) és új, szerencsétlen kapcsolata Marigolddal, egy szürreális család szürreális tagjával.
A harminc éves hölgy érdekesen öltözködik (csak a példa kedvéért: khaki kezeslábas, piros barett sapkával), hobbija a babaházépítés. A kedves papa pedig egy madrigálkórusba járó ex-hippi, egy rosszul menő bio-bolttal és szélsőjobboldali elhajlással.
A balfék naplóíró a könyvesbolt, Marigold és az adóssághalmozás mellett írói kör vezetésével foglalkozik – melynek létszáma szépen fogyatkozik ötről két főre -, valamint új interjúkötetén is dolgozik, melynek címe: Hírnév és Őrültség. A probléma csupán az, hogy eddig egyetlen híresség sem vállalta el a szereplést…
A megszokottan abszurd szituációk mellett persze forr a világ is: az USA és Nagy-Britannia háborúra készül Irak ellen annak tömegpusztító fegyverkészlete miatt. Adrian természetesen feltétlen híve Mr. Blairnek… amíg fia, Glenn Irakba nem kerül, és egy személyes tragédia rá nem ébreszti a valóságra.
Ez a szál egyébként az eddigi részek közül a legpolitikusabbá teszi a könyvet, a vége felé elég komoly ítéletet mond néhány szereplő a brit és amerikai politikusokról (megjegyzem, teljesen jogosan).
Sue Townsend nem tud hibázni, az Adrian Mole-saga legújabb részét is átitatja jellegzetes, néhol fanyar, néhol viszont durva kacagásra, fejfogásra késztető humora. Az angolok, az angol társadalom szépen megkapja közben a magáét - na meg ez az egész őrült világ is.
http://ekultura.hu/ olvasnivalo/ajanlok/cikk/2006- 02-18/sue-townsend-adrian- mole-and-the-weapons-of-mass- destruction
S egyébként is olyan rövid az a három óra, ha minden egyes macskás,kutyás verset, s hasonló remekművet meg akarunk hallgatni, ahogyan azt a mostani regényünk hősei is tették J
Igen, igen, nem tévedés! A híres naplóíró – balfék – (utóbbi időben már) családapa (is) visszatért! Jelen kötet a sorozat legújabb része, és sajnos egyelőre csak angolul jelent meg. Mivel úgy gondolom, rajtam kívül még sokan szeretik őt és szerencsétlenkedéseit, talán a magyar kiadás előtt nem árt a többi rajongó kíváncsiságát felcsigázni az angol kiadás ismertetésével.
Jómagam kitörő örömmel vettem észre a könyvet egy reptéri könyvesboltban, január 1.-én, útban hazafelé. Azon nyomban meg is kellett vásárolnom. Jó kis évkezdet volt…
A történet 2002-ben indul, és mint mindig, most is jelentős változások álltak be az immár 34 éves Adrian életében a legutóbbi kötethez képest. A volt híresség - konyhafőnök - könyvíró fiaitól külön él: a kis William visszaköltözött JoJo-hoz Afrikába, a nagyobbik fiú, Glenn pedig belépett a hadseregbe.
Élete nagy szerelmével, Pandorával való viszonya baráti és elég ritkán találkoznak már (habár egyszer azért majdnem…). Maga Adrian egy antikváriumban talált munkát, és azon van, hogy életét ismét egyenesbe hozza. Természetesen minden azonnal katasztrófa közeli állapotba kerül…
Nézzük, mik azok a tényezők, melyek izgalmas és szorongással teli hétköznapokkal aranyozzák be (anti-)hősünk életét. Először is, vásárol egy modern stúdió-lakást Leicesternek egy felújított ipartelepén. Patkány-móló a hely neve, és hát nevéhez méltóan, hm… egy idő után rágcsálók kezdik el látogatni a lakást.
Ha már állatoknál tartunk, a közeli csatorna egyik agresszív lakója, egy Gielgud nevű hattyú szintén sok szomorú percet okoz Adriannek és látogatóinak („Mert, tudod, egy hattyú képes eltörni az ember kezét.”).
Persze nagyobb gond számára az egyre növekvő adóssága (lakáshitel, bevásárló kártyák, hitelkártyák) és új, szerencsétlen kapcsolata Marigolddal, egy szürreális család szürreális tagjával.
A harminc éves hölgy érdekesen öltözködik (csak a példa kedvéért: khaki kezeslábas, piros barett sapkával), hobbija a babaházépítés. A kedves papa pedig egy madrigálkórusba járó ex-hippi, egy rosszul menő bio-bolttal és szélsőjobboldali elhajlással.
A balfék naplóíró a könyvesbolt, Marigold és az adóssághalmozás mellett írói kör vezetésével foglalkozik – melynek létszáma szépen fogyatkozik ötről két főre -, valamint új interjúkötetén is dolgozik, melynek címe: Hírnév és Őrültség. A probléma csupán az, hogy eddig egyetlen híresség sem vállalta el a szereplést…
A megszokottan abszurd szituációk mellett persze forr a világ is: az USA és Nagy-Britannia háborúra készül Irak ellen annak tömegpusztító fegyverkészlete miatt. Adrian természetesen feltétlen híve Mr. Blairnek… amíg fia, Glenn Irakba nem kerül, és egy személyes tragédia rá nem ébreszti a valóságra.
Ez a szál egyébként az eddigi részek közül a legpolitikusabbá teszi a könyvet, a vége felé elég komoly ítéletet mond néhány szereplő a brit és amerikai politikusokról (megjegyzem, teljesen jogosan).
Sue Townsend nem tud hibázni, az Adrian Mole-saga legújabb részét is átitatja jellegzetes, néhol fanyar, néhol viszont durva kacagásra, fejfogásra késztető humora. Az angolok, az angol társadalom szépen megkapja közben a magáét - na meg ez az egész őrült világ is.
http://ekultura.hu/
S egyébként is olyan rövid az a három óra, ha minden egyes macskás,kutyás verset, s hasonló remekművet meg akarunk hallgatni, ahogyan azt a mostani regényünk hősei is tették J
Íme egy zsenge : Kedves, jó kutyám Döme,
Nem tudom,
megkérdjem-e,
Miért ugatsz
oly hangosan mindig
Te jó kutya,
drága Döme.
2010. október 27., szerda
Háy János: A gyerek
Valamikor a kilencvenes években beköszöntött az
áltörténelmi regények korszaka, ehhez a termékeny divathoz annak idején pedig
Háy János is csatlakozott, akinek munkáit poétikailag reggeltől estig méltatta
a kritika, akkoriban engem valahogy mégsem érdekelt.
Aztán az elmúlt években két kitűnő kötete, A
bogyósgyümölcskertész fia és a Házasságon innen és túl novelláit nagyon
megkedveltem. Ennek oka talán, hogy a kisprózák már nem csupán a szövegirodalom
és egy stilizált mesei világ megteremtésének nyelvi igényével léptek fel, hanem
önéletrajzi motívumokat is felhasználva sikerült igen izgalmasan megragadniuk
az idő működését és a közelmúltat, az elmúlt évtizedek színeit, természetesen
egy általános érvényű világmodellbe ágyazva, alaposan megkonstruált, játékos,
élvezetes nyelven.
Tavaly aztán
megjelent Háy új kötete, A gyerek címmel. Lázasan belefogtam, de a fanyalgó
kritikák hatására és az első pár oldal után kissé unott arccal leraktam. Közel
egy évig pihent a polcomon, mígnem egy televíziós beszélgetésben arra figyeltem
fel, hogy Spiró György azt állítja: Háy új regénye, noha nem szereti a
hivatalos kritika, igazából remekmű, amely korunk hősével szembesíti olvasóját
hatásosan és elemi erővel. Ez a határozottan kedvező értékítélet kellett ahhoz,
hogy újra kezembe vegyem, és úgy tíz oldal után megállapítsam: hibáztam, amikor
pár sajnálkozó recenzió és néhány negatív olvasói vélemény, meg persze saját
lustaságom, előítéleteim miatt felelőtlenül letettem.
Hogy miért nem harapott rá az irodalmi közélet és
miért fogadták idegenkedve sokan, az talán pont annak köszönhető, amit egyik
kritikusunk nagyjából úgy fogalmaz meg: Háy János regénynyelve nem az efféle
pusztulástörténet „hosszú taglalására” született. Noha szerintem
éppen ettől igazán izgalmas és félelmetesen igaz: hogy az ismerős, játékos
nyelvi stílus, egy tényleg lehangoló világot mutat meg. Nem csodálkoztam, hogy
az olvasók sem kedvelték meg: az eddig ismert kellemes, korfestő hangvétel
ugyanis az új regényben végérvényesen gyászosra sikeredett.
Háy hősei valójában, ahogy korábbi prózáiban és egyedi
kalligráfiájú rajzain, pálcikafigurák egy könyörtelen világban. A gyerek, egy
vidéki falu családjának leszármazottja, akitől szülei eredetileg azt remélik,
hogy megtöri a família évszázados nyomorúságát. Értelmiségi embert szeretnének
faragni belőle, aki a fővárosban csinálja meg szerencséjét és jómódú polgárként
egzisztenciát teremt. A kor a Kádár-Magyarország hatvanas-hetvenes évtizedei,
amikor egész munkástömegek vándorolnak az agglomerálódó Budapestre és
szegényednek el alig pár év alatt. Ahogy Háy eddigi szövegeiben, a mesei elem
itt is jelen van: amint a legkisebb királyfi, a gyerek is óriási tervekkel indul
neki a világnak, egyetemre készül, mégpedig máris a legnehezebb, a kor
politikailag is kétes tudományának számító filozófia szakra, csakhogy sorsa,
ahogy elődjeié, menthetetlenül beleragad a pannón sárba.
Aki falun született és nőtt fel, vagy legalábbis vidéki
településeken töltötte gyermekkorát, pontosan tudhatja, milyen nehéz
érvényesülni egy nagyvárosban és micsoda erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy
valaki megszabadulva gyökereitől, karriert, új életet teremthessen. Láthatólag
a szerző is rendelkezik tapasztalatokkal e téren, aki mellesleg a Budapest
környéki Vámosmikolán született, azaz közelről figyelhette meg azokat a
küzdelmeket, amelyeket egy vidéki ember a jobb életkörülményekért folytat.
A regény hőse is ennek a kilátástalan küzdelemnek az
áldozata. Hiába próbál érvényesülni, ahogy az alkoholista, durva Nagyapa és az
elszegényedett, korán meghalt Apa, ő sem tudja kiverekedni magát a vidéki
dágványból. Egyetemi terveit fel kell adnia, filozófiai illúziói az évek során
elpárolognak, s végül egy falusi iskola cinikus igazgatójaként, egy
rosszindulatú feleség mellett ő is a boroskannát választja. A vágyak, célok
feladása és az alkohol a végső pusztuláshoz, a regény végére pedig
idegösszeomláshoz vezet.
Háy művének fő érdeme mégsem csupán egy összetört
emberi sors hatásos bemutatása. A mű hőse mellett ugyanis egy egész nemzedék, a
hetvenes-nyolcvanas évek kádári generációjának tragédiája jelenik meg. A
mondatkonstrukció is ezt a megrázó tablót szolgálja: a Nagyapa, az Apa és a
Gyerek sorsával párhuzamosan, hosszan kígyózó mellérendelő mondatokban és
asszociációs hálózattá szervezett mikrotörténetekben, legtöbbször függő
beszédes dialógokat alkalmazva, rengeteg különféle életpálya ölt testet. Az
olvasó szinte minden embertípussal, szociológiai osztállyal találkozik egy-egy
remekül felskiccelt történetben, amelyek kivétel nélkül múltunk és korunk
kudarcos sorsait testesítik meg. Ezek a főszólam mellett nyargaló mellékszálak
nemcsak egy szomorú korszak fejfáiként sötétlenek a szövegben, hanem egy
rendkívül komor világkép elemei is, s ezzel az egész szöveget belengő súlyos
árnyékkal néha egészen bölcseleti hangulatú, bár minden esetben elidegenítő
bekezdések keletkeznek.
Itt lehet visszakanyarodni a regény nyelvének
stílusára. Mivel a szerző a hanyatlás nyomasztó krónikájához ugyanazt a játékos
dikciót használja, mint korábbi írásaiban, így a történethez elképesztően
kemény fekete humor társul, amely sokkal kifejezőbb nyelvi világot eredményez
és sokkal inkább érzékelteti a pusztulás mibenlétét, mintha valamilyen tragikus
hangnemet választott volna. Mi több, ez a hangnem még azzal a vonással is
rendelkezik, akárha mindezt egy gyerekhang közvetítené, a maga minimalista
pálcikavilágának nyelvén. A mindentudó elbeszélőt pedig, aki ezt a világot
magabiztosan uralja, Háy egy szörnyen egyszerű gesztussal a mű végén közvetlen
szemlélővé, tanúvá fokozza, hogy véletlenül se higgyük azt, valamifajta
univerzális tudással rendelkező realista epika újdonat változatával van
dolgunk.
Így lesz A gyerek című regényből, véleményem szerint a
kortárs próza kulcsműve: részben Magyarország, részben az emberi nem drámája,
valóban katartikus alkotás, irodalmunk újabb meghatározó állomása. Aki bármit
szeretne megtudni hazánk közelmúltjáról és mostani szellemi, egzisztenciális
állapotáról, de közben általános érvényű tanulságokra vágyna, bátran vágjon
bele Háy kötetébe. Lehet, hogy másnap nem ébred vidáman, de igazi esztétikai
kéjben lesz része.Spiró szerint korunk hőse A gyerek
2010. szeptember 7., kedd
Mikael Niemi: Popzene Vittulából
Az elementáris humorral és szeretetteljes gyöngédséggel megírt könyv egy „serdülő!” kisfiú szemén keresztül mutatja be azt a földindulásszerű változást, amely a hatvanas-hetvenes években a csaknem középkori körülmények között megmaradt vidéket hirtelen a modern, jóléti, nyugati társadalom részévé tette. Amikor Elvis Presley berobbant az elképesztő babonák és a szigorúnál is szigorúbb vallásos szekták közé. Könnyel a szemünkben nevetünk az eredeti figurák eredeti történetein, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nagyon közel érezzük őket magunkhoz.
Svédországban évek óta a legsikeresebb könyv, eddig 27 nyelvre fordították le, film is készült belőle.
http://www.polarkonyvek.hu/popzene.htm
Matti és szótlan barátja Niila egy apró, sarkkörön túli faluban, Vittulában lakik, ahol a férfiak sokat isznak és keveset beszélnek, a nők pedig erősek és kemények. A hatvanas éveket éljük, és akár tetszik akár nem, a földutakat már burkolják, és betör a faluba a rock and roll. Vittula elszigetelt világát egészen addig nem fenyegeti komolyabb veszély, amíg a trendi, Dél-Svédországból érkező énektanár, Greger, meg nem jelenik a színen egy versenybiciklivel, és dacolva a falu hagyományaival, megmutatja a fiúknak a kiutat.
http://www.port.hu/popzene_vittulabol_popularmusik_fran_vittulapopular_music/pls/fi/films.film_page?i_film_id=77110
Svédországban évek óta a legsikeresebb könyv, eddig 27 nyelvre fordították le, film is készült belőle.
http://www.polarkonyvek.hu/popzene.htm
Matti és szótlan barátja Niila egy apró, sarkkörön túli faluban, Vittulában lakik, ahol a férfiak sokat isznak és keveset beszélnek, a nők pedig erősek és kemények. A hatvanas éveket éljük, és akár tetszik akár nem, a földutakat már burkolják, és betör a faluba a rock and roll. Vittula elszigetelt világát egészen addig nem fenyegeti komolyabb veszély, amíg a trendi, Dél-Svédországból érkező énektanár, Greger, meg nem jelenik a színen egy versenybiciklivel, és dacolva a falu hagyományaival, megmutatja a fiúknak a kiutat.
http://www.port.hu/popzene_vittulabol_popularmusik_fran_vittulapopular_music/pls/fi/films.film_page?i_film_id=77110
2010. július 13., kedd
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
Hajnóczy Péter személyes indulatoktól fűtött prózája a magyar irodalom legjavába tartozik, a szabadságra és a szilárd igazságra vágyó ember keserves igyekezetéről szólnak írásai. Mindig a társadalmi és egyéni létezés feszültségéről ír. Az Ács Margit válogatta kötetben a hosszas küzdelem után az írónak valódi sikert hozó kisregény, A halál kilovagolt Perzsiából került az élre, a mű először 1979-ben jelent meg.
Hajnóczy Péter kisregénye két cselekményszál párhuzamos kibontásával egyazon kérdésre keresi a választ, arra, hogy miként tud az ember különböző helyzetekben önmaga maradni, a csábításokat megkerülve és leküzdve önmagához, elveihez hűen, bátran és szabadon választani. Szenvedő hőse saját démonaival, látomásaival, s főként az alkohollal küzd, s mindez az alkotásért, az írásért történik, azért az ugyancsak embert próbáló munkáért, amely - ennél az íróhősnél - a "rettenetes üres fehér papír" előtti gyakori szenvedést jelenti. A második cselekményszál a múlt, amikor az elbeszélő hős még fiatal és nagyon magányos volt, és magányát feloldandó, megismerkedett egy fiatal lánnyal a strandon a csodálatos nyárban. Ám egyre inkább világossá vált előtte, hogy a lány - bármennyire is szüksége van rá - hozzá méltatlan, csakis visszahúzó erő lehet. A két csábítás - az ifjúkori kapcsolat s a felnőtt férfi alkohollal való vívódása - gyakran vad víziókban, ám rendkívül szűkszavú, néha csak egy-egy szóra, félmondatra szorítkozó jelzések formájában, érzékletesen és kifejezően jelenik meg a korán lezárult életmű legjobb darabjában.http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0792
Hajnóczy Péter kisregénye két cselekményszál párhuzamos kibontásával egyazon kérdésre keresi a választ, arra, hogy miként tud az ember különböző helyzetekben önmaga maradni, a csábításokat megkerülve és leküzdve önmagához, elveihez hűen, bátran és szabadon választani. Szenvedő hőse saját démonaival, látomásaival, s főként az alkohollal küzd, s mindez az alkotásért, az írásért történik, azért az ugyancsak embert próbáló munkáért, amely - ennél az íróhősnél - a "rettenetes üres fehér papír" előtti gyakori szenvedést jelenti. A második cselekményszál a múlt, amikor az elbeszélő hős még fiatal és nagyon magányos volt, és magányát feloldandó, megismerkedett egy fiatal lánnyal a strandon a csodálatos nyárban. Ám egyre inkább világossá vált előtte, hogy a lány - bármennyire is szüksége van rá - hozzá méltatlan, csakis visszahúzó erő lehet. A két csábítás - az ifjúkori kapcsolat s a felnőtt férfi alkohollal való vívódása - gyakran vad víziókban, ám rendkívül szűkszavú, néha csak egy-egy szóra, félmondatra szorítkozó jelzések formájában, érzékletesen és kifejezően jelenik meg a korán lezárult életmű legjobb darabjában.http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0792
2010. június 21., hétfő
Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete
Mongóliában, amikor egy kutya meghal, magasan a hegyekben temetik el,
hogy az emberek ne taposhassanak a sírjára. A gazdája az eb fülébe
súgja azon kívánságát, hogy a kutya a következő életében emberként
térjen majd vissza. Azt mondják, nem minden kutya tér vissza emberként,
csak azok, akik készen állnak erre.
Én készen állok.”
Enzo tudja, hogy ő nem olyan, mint a többi kutya. Megszólalna, ha tudna, de nincs egyebe, csak a gesztusai. Enzo igazi filozófus. Már öreg és beteg, de nem fél a haláltól, mivel meg van győződve arról, hogy halála után emberként fog újjászületni a földre.
Az egyszerre szívszorító és mulatságos, ugyanakkor gondolatébresztő regény egy család boldog és tragikus fordulatokban bővelkedő történetét meséli el. Szeretetről, hűségről, kitartásról és reményről szól. S mindezt egy emberi lélekkel megáldott kutya, Enzo meséli el nekünk.
Garth Stein regénye nem csak az Egyesült Államokban aratott sikert. A könyvet idáig húsz országban adták ki.
http://moly.hu/konyvek/garth-Én készen állok.”
Enzo tudja, hogy ő nem olyan, mint a többi kutya. Megszólalna, ha tudna, de nincs egyebe, csak a gesztusai. Enzo igazi filozófus. Már öreg és beteg, de nem fél a haláltól, mivel meg van győződve arról, hogy halála után emberként fog újjászületni a földre.
Az egyszerre szívszorító és mulatságos, ugyanakkor gondolatébresztő regény egy család boldog és tragikus fordulatokban bővelkedő történetét meséli el. Szeretetről, hűségről, kitartásról és reményről szól. S mindezt egy emberi lélekkel megáldott kutya, Enzo meséli el nekünk.
Garth Stein regénye nem csak az Egyesült Államokban aratott sikert. A könyvet idáig húsz országban adták ki.
2010. május 13., csütörtök
Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban
"Íme Kurt Vonnegut rövidebb munkáinak
áttekintő seregszemléje, noha Kurt Vonnegut még nagyon is itt él
közöttünk. Jócskán Vonnegut volnék továbbra is. Valahol Németországban
csordogál a Vonne-patak. Különös nevemet erről a patakról kaptam.
1949 óta vagyok író. Autodidakta. A mesterséggel kapcsolatban nincs semmiféle elméletem, ami kapóra jöhetne másoknak. Amikor írok, egyszerűen azzá válok, amivé nyilvánvalóan lennem kell. Magasságom száznyolcvannyolc centiméter, testsúlyom kilencven kilogramm, mozgásom rendezetlen, kivéve, ha úszom. Ez a kölcsönkapott hústömeg végzi az írást."
Kötetünk a társadalmi szatíra utánozhatatlan és kivételes tehetségű mesterének klasszikus novelláit gyűjti csokorba.
http://www.polc.hu/konyv/isten_hozott_a_majomhazban/195302/
1949 óta vagyok író. Autodidakta. A mesterséggel kapcsolatban nincs semmiféle elméletem, ami kapóra jöhetne másoknak. Amikor írok, egyszerűen azzá válok, amivé nyilvánvalóan lennem kell. Magasságom száznyolcvannyolc centiméter, testsúlyom kilencven kilogramm, mozgásom rendezetlen, kivéve, ha úszom. Ez a kölcsönkapott hústömeg végzi az írást."
Kötetünk a társadalmi szatíra utánozhatatlan és kivételes tehetségű mesterének klasszikus novelláit gyűjti csokorba.
http://www.polc.hu/konyv/isten_hozott_a_majomhazban/195302/
2010. március 31., szerda
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák, Remeterákok, Pihenni zöldellő mezőkön
A három Neshov testvér az anya halálos ágyánál találkozik. A
legidősebb fiú, Tor, a pusztulóban lévő családi birtokon él, Margido egy
kis temetkezési vállalatot vezet, Erlend felkapott kirakatrendező
Koppenhágában. A testvérek évek óta nem látták egymást, és most
türelmetlenül várják a temetést, hogy utána végleg búcsút vegyenek a
farmtól és egymástól. De az apjukkal kényszerűen együtt töltött
karácsony este váratlan fordulatot hoz, és fény derül egy régi,
elhallgatott történetre, amely mindhármuk életét meghatározta.
Neshovék drámája egy közép-norvégiai farmon játszódik, de játszódhatna akár Közép-Európa valamelyik zajos nagyvárosában is. Hiszen a történet egy családról szól – az azon belül kibontakozó és gyűlöletté fajuló konfliktusokról, a kimondott és elhallgatott érzésekről. Mégis, ahogyan a szívós nyárfagyökerek nem eresztik el a talajt, ugyanúgy nem tudnak a Neshov fiúk elszakadni a múltjuktól. A Berlini nyárfák a hovatartozásról és az identitásról szól, amely mindnyájunkat foglalkoztat, akár városban, akár tanyán, akár északon, akár délen élünk.
A kortárs, s nemcsak hazájában népszerű norvég írónő groteszk humorral átszőtt, komor alaphangulatú regénytrilógiájának első részét tartja kezében az olvasó. Az életük súlyos titkait elhallgatásba, rideg távolságtartásba burkoló északi család tagjainak története a görög sorstragédiák végsőkig lecsupaszított, egyszerű nyelvén, mindvégig a feszültség magas fokán bontakozik ki.
Fordította: A. Dobos Éva
http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/Ragde_Berlini_nyarfak/
Neshovék drámája egy közép-norvégiai farmon játszódik, de játszódhatna akár Közép-Európa valamelyik zajos nagyvárosában is. Hiszen a történet egy családról szól – az azon belül kibontakozó és gyűlöletté fajuló konfliktusokról, a kimondott és elhallgatott érzésekről. Mégis, ahogyan a szívós nyárfagyökerek nem eresztik el a talajt, ugyanúgy nem tudnak a Neshov fiúk elszakadni a múltjuktól. A Berlini nyárfák a hovatartozásról és az identitásról szól, amely mindnyájunkat foglalkoztat, akár városban, akár tanyán, akár északon, akár délen élünk.
A kortárs, s nemcsak hazájában népszerű norvég írónő groteszk humorral átszőtt, komor alaphangulatú regénytrilógiájának első részét tartja kezében az olvasó. Az életük súlyos titkait elhallgatásba, rideg távolságtartásba burkoló északi család tagjainak története a görög sorstragédiák végsőkig lecsupaszított, egyszerű nyelvén, mindvégig a feszültség magas fokán bontakozik ki.
Fordította: A. Dobos Éva
http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/Ragde_Berlini_nyarfak/
2010. február 18., csütörtök
Aldous Huxley : Szép új világ
A Szép új világ (eredeti angol címén Brave New World) egy regény, melyet Aldous Huxley írt 1931-ben és egy évvel később jelent meg először. A mű – mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.
A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.
A Szép új világ . A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)
Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.
A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.
A Szép új világ . A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)
Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.
2010. január 1., péntek
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein tolmács
A Daniel Stein, tolmács (2006) egy fél évszázadot átfogó történetében a zsidó származású lengyel Dániel a Gestapo tolmácsaként is zsidókat szöktet, a háború után katolizál és szerzetes lesz. Később Izraelbe
utazik, hogy ott őskeresztény alapokon új egyházi közösséget
szervezzen. A könyv a szeretet, a hit, a vallás kérdéseit állítja
középpontba és a zsidó-keresztény „szakadék” áthidalására tesz
kísérletet.
„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=79214&type=22&_v=Ulickaja_Ljudmila_Daniel_Stein_tolmacs&gclid=CJXNw8z3xq8CFQdb3wodYRzxZg#author_products_block_id_530180&affiliate=googlekar29
„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=79214&type=22&_v=Ulickaja_Ljudmila_Daniel_Stein_tolmacs&gclid=CJXNw8z3xq8CFQdb3wodYRzxZg#author_products_block_id_530180&affiliate=googlekar29
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)