Rejtő vagy Svejk? Svejk vagy Rejtő? Allan Karlsson!
Mi történik, ha egy száz éves
ember nem adja meg magát a rémesen unalmas sorsnak? Mi történik, ha nem
hagyja magát etetgetni, felköszöntgetni, fotózkodni, körbe hordozni, mit
a véres kardot? Mi történik, ha kilép a klisék közül és egyszerűen
csak lelép? Kérem szépen, a válasz egyszerű: elszabadul a pokol :-)
Jonas Jonassonról
pedig nem hiszem el, hogy elsőkönyves szerző. Van benne valami tökély,
valami az őszseniből, a klasszikus humorból, abból az igaziból, amit csak a nagyok képesek hozni. Tiszta, csengő hangú kacagás és ész.
Egy szó, mint száz, Allan
Karlsson unja a banánt, az idősek házát, ahol és és általában mindent.
Ezért aztán sétálni indul, a századik születésnapján, mert nem akar
tárgy lenni, tárgy az ünnepségnek, a polgármesterrel meg a szülinapi
tortával, nővérekkel körítve. Így aztán, ahogyan éppen van, enyhén
vizeletcseppes szobapapucsban, egy kilencvenkilenc éves embert
megszégyenítő tempóban indul a nagy kaland, illetve a buszállomás felé.
Ahol ellop egy bőröndöt, aztán új barátokat szerez és természetesen új
ellenségeket is. Miközben egyre sodródik a lehetetlen történések felé,
megismerjük Allan múltját is, az elmúlt száz év világtörténelmét. Talán
éppen ezért száz éves ő: megmutatni nekünk a bonyolult történések
egyszerűségét, a XX. század abszurdját. Vagy talán a százéves ember maga
a XX. század? Talán igen...
Közben meg röhögni kell. Teli
szájjal, hasat fogva, könnyeket törölgetve, úgy, ahogy a Rejtőkön
tettük annak idején. Tiszta szívből, felszabadultan, boldogan.
http://vikiolvas.blogspot.hu/2011/12/jonas-jonasson-szazeves-ember-aki.html