Forrás: http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/doppler/
Abszurd, borotvaéles
társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes hangon a mai
fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista alternatíva,
amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint amennyire
irreális összességében.
Erlend Loe ötödik, felnőtteknek szóló regényének címszereplője,
Andreas Doppler a mai kor jómódú, sikeres embere. Családapa, két okos
gyerekkel, szép feleséggel, nagy házzal és remek állással. Egy szép
napon azonban nagyot esik biciklijével az erdőben, miközben apja nemrég
bekövetkezett halálát feldolgozandó indult túrázni Oslo környékén. Félig
öntudatlan állapotban a földön fekve olyan nyugalom járja át, amelyet
rég nem tapasztalt már – hirtelen nem zavartatja magát többé a
felhalmozódott napi teendőktől, munkahelyi problémáktól és a
házfelújítással járó gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy elmenekül
otthonról, felmond a munkahelyén és kiköltözik egy sátorba az erdőben.
Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki megpróbálja
visszaforgatni az idő kerekét abból a célból, hogy néhány hónap alatt
levetkőzzön minden felesleges okoskodást és mesterkéltséget, amely a
civilizációban eltöltött évtizedek alatt vastag porrétegként rakódott a
személyiségére. Gyűjtögetésből, vadászatból és legalább ennyire
lopkodásból tartja fenn magát, miközben hű társául szegődik egy
jávorszarvasborjú, akit ugyan nem sikerül megtanítania a memóriajáték
szabályaira, de sok egyéb területen jó hasznát veszi. Miközben időről
időre kénytelen belátni, hogy bármennyire is szeretne szabad lenni, nem
képes teljes mértékben függetleníteni magát a civilizáció termékeitől,
rendkívüli leleményességgel és kacagtató öniróniával talál módot arra,
hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Igyekszik újra divatba hozni a
cserekereskedelmet, ugyanis ha sovány tejről van szó, nem ismer tréfát.
Anyagbeszerző kalandjai során a legkülönbözőbb emberekkel hozza össze a
sorsa, akik bemutatása kapcsán bepillantást enged Norvégia második
világháborús kényszerű szerepének egy olyan aspektusába is, amely eddig
kevéssé volt ismert a magyar olvasók előtt, viszont máig élő társadalmi
feszültségek gyökerét jelenti. Az apja halálán való elmélkedés
rendszeresen visszatérő motívumként vezeti végig az élet számos
alapkérdésének újragondolásán, miközben otthon hagyott családja is bőven
szolgál meglepetésekkel. Az örök kérdések taglalása mellett ugyanakkor
nem mulaszt el görbe tükröt tartani a lassan, de biztosan degenerálódó
„fejlett” társadalom pitiáner ügyeskedői elé sem, s mindezt történelmi
és politikai oldalvágásokkal gazdagon fűszerezve tálalja. Abszurd,
borotvaéles társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes
hangon a mai fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista
alternatíva, amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint
amennyire irreális összességében. Részleteiben azonban olyannyira valós
problémákat vet fel és szinte minden lapján hagyja magára ismerni az
olvasót, hogy a döbbenet és a könnyes nevetés közötti ritka szünetekben
időről időre önkéntelenül felmerül az emberben: be kéne szerezni egy jó
kis sátrat.
A Scolar Könyvkiadó engedélyével.
Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz
Felelős szerkesztő: Solymosi Bálint
