A
Szép új világ (eredeti
angol címén
Brave New World) egy
regény, melyet
Aldous Huxley írt
1931-ben és egy évvel később jelent meg először. A mű – mely egyébként egy
disztópia (negatív értelmű
utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.
A
26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a
genetika és a
hipnózis
hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen
megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható
utópiának is, nagyon
ironikus
formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag
fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan
boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből,
egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális
sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és
filozófiát. Ez a társadalom
hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és
drogokból nyert örömre koncentrál.
A
Szép új világ . A címét
William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)
Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán,
egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett
társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az
embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például
a
mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az
élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen
helikopterek és menetrendszerű
rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a
televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és
taktilis ingereket
is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri
szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a
történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a
tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az
alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy
futószalagon állítják elő az öt
kasztba
osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve
csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval:
klónozott sok-sok egypetéjű
ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól
hipnopédiával
kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden
kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos
és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek
többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben
vett
vallásnak, sem a
művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban,
indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt
Shakespeare
összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul,
előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a
konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi
érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is
segíthetnek az egyénen, ezért John
öngyilkosságba menekül.
-
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p_%C3%BAj_vil%C3%A1g