2010. július 13., kedd

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter személyes indulatoktól fűtött prózája a magyar irodalom legjavába tartozik, a szabadságra és a szilárd igazságra vágyó ember keserves igyekezetéről szólnak írásai. Mindig a társadalmi és egyéni létezés feszültségéről ír. Az Ács Margit válogatta kötetben a hosszas küzdelem után az írónak valódi sikert hozó kisregény, A halál kilovagolt Perzsiából került az élre, a mű először 1979-ben jelent meg.
Hajnóczy Péter kisregénye két cselekményszál párhuzamos kibontásával egyazon kérdésre keresi a választ, arra, hogy miként tud az ember különböző helyzetekben önmaga maradni, a csábításokat megkerülve és leküzdve önmagához, elveihez hűen, bátran és szabadon választani. Szenvedő hőse saját démonaival, látomásaival, s főként az alkohollal küzd, s mindez az alkotásért, az írásért történik, azért az ugyancsak embert próbáló munkáért, amely - ennél az íróhősnél - a "rettenetes üres fehér papír" előtti gyakori szenvedést jelenti. A második cselekményszál a múlt, amikor az elbeszélő hős még fiatal és nagyon magányos volt, és magányát feloldandó, megismerkedett egy fiatal lánnyal a strandon a csodálatos nyárban. Ám egyre inkább világossá vált előtte, hogy a lány - bármennyire is szüksége van rá - hozzá méltatlan, csakis visszahúzó erő lehet. A két csábítás - az ifjúkori kapcsolat s a felnőtt férfi alkohollal való vívódása - gyakran vad víziókban, ám rendkívül szűkszavú, néha csak egy-egy szóra, félmondatra szorítkozó jelzések formájában, érzékletesen és kifejezően jelenik meg a korán lezárult életmű legjobb darabjában.http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0792

2010. június 21., hétfő

Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete

Mongóliában, amikor egy kutya meghal, magasan a hegyekben temetik el, hogy az emberek ne taposhassanak a sírjára. A gazdája az eb fülébe súgja azon kívánságát, hogy a kutya a következő életében emberként térjen majd vissza. Azt mondják, nem minden kutya tér vissza emberként, csak azok, akik készen állnak erre.
Én készen állok.”
Enzo tudja, hogy ő nem olyan, mint a többi kutya. Megszólalna, ha tudna, de nincs egyebe, csak a gesztusai. Enzo igazi filozófus. Már öreg és beteg, de nem fél a haláltól, mivel meg van győződve arról, hogy halála után emberként fog újjászületni a földre.
Az egyszerre szívszorító és mulatságos, ugyanakkor gondolatébresztő regény egy család boldog és tragikus fordulatokban bővelkedő történetét meséli el. Szeretetről, hűségről, kitartásról és reményről szól. S mindezt egy emberi lélekkel megáldott kutya, Enzo meséli el nekünk.
Garth Stein regénye nem csak az Egyesült Államokban aratott sikert. A könyvet idáig húsz országban adták ki.
http://moly.hu/konyvek/garth-stein-enzo-avagy-az-emberre-valas-muveszete

2010. május 13., csütörtök

Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban

"Íme Kurt Vonnegut rövidebb munkáinak áttekintő seregszemléje, noha Kurt Vonnegut még nagyon is itt él közöttünk. Jócskán Vonnegut volnék továbbra is. Valahol Németországban csordogál a Vonne-patak. Különös nevemet erről a patakról kaptam.
1949 óta vagyok író. Autodidakta. A mesterséggel kapcsolatban nincs semmiféle elméletem, ami kapóra jöhetne másoknak. Amikor írok, egyszerűen azzá válok, amivé nyilvánvalóan lennem kell. Magasságom száznyolcvannyolc centiméter, testsúlyom kilencven kilogramm, mozgásom rendezetlen, kivéve, ha úszom. Ez a kölcsönkapott hústömeg végzi az írást."
Kötetünk a társadalmi szatíra utánozhatatlan és kivételes tehetségű mesterének klasszikus novelláit gyűjti csokorba. 

http://www.polc.hu/konyv/isten_hozott_a_majomhazban/195302/

2010. március 31., szerda

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák, Remeterákok, Pihenni zöldellő mezőkön

A három Neshov testvér az anya halálos ágyánál találkozik. A legidősebb fiú, Tor, a pusztulóban lévő családi birtokon él, Margido egy kis temetkezési vállalatot vezet, Erlend felkapott kirakatrendező Koppenhágában. A testvérek évek óta nem látták egymást, és most türelmetlenül várják a temetést, hogy utána végleg búcsút vegyenek a farmtól és egymástól. De az apjukkal kényszerűen együtt töltött karácsony este váratlan fordulatot hoz, és fény derül egy régi, elhallgatott történetre, amely mindhármuk életét meghatározta.
Neshovék drámája egy közép-norvégiai farmon játszódik, de játszódhatna akár Közép-Európa valamelyik zajos nagyvárosában is. Hiszen a történet egy családról szól – az azon belül kibontakozó és gyűlöletté fajuló konfliktusokról, a kimondott és elhallgatott érzésekről. Mégis, ahogyan a szívós nyárfagyökerek nem eresztik el a talajt, ugyanúgy nem tudnak a Neshov fiúk elszakadni a múltjuktól. A Berlini nyárfák a hovatartozásról és az identitásról szól, amely mindnyájunkat foglalkoztat, akár városban, akár tanyán, akár északon, akár délen élünk.
A kortárs, s nemcsak hazájában népszerű norvég írónő groteszk humorral átszőtt, komor alaphangulatú regénytrilógiájának első részét tartja kezében az olvasó. Az életük súlyos titkait elhallgatásba, rideg távolságtartásba burkoló északi család tagjainak története a görög sorstragédiák végsőkig lecsupaszított, egyszerű nyelvén, mindvégig a feszültség magas fokán bontakozik ki.
Fordította: A. Dobos Éva
http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/Ragde_Berlini_nyarfak/

2010. február 18., csütörtök

Aldous Huxley : Szép új világ

A Szép új világ (eredeti angol címén Brave New World) egy regény, melyet Aldous Huxley írt 1931-ben és egy évvel később jelent meg először. A mű – mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.
A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.

A Szép új világ . A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja: 
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)

Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.
  http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p_%C3%BAj_vil%C3%A1g

2010. január 1., péntek

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein tolmács

A Daniel Stein, tolmács (2006) egy fél évszázadot átfogó történetében a zsidó származású lengyel Dániel a Gestapo tolmácsaként is zsidókat szöktet, a háború után katolizál és szerzetes lesz. Később Izraelbe utazik, hogy ott őskeresztény alapokon új egyházi közösséget szervezzen. A könyv a szeretet, a hit, a vallás kérdéseit állítja középpontba és a zsidó-keresztény „szakadék” áthidalására tesz kísérletet.

„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=79214&type=22&_v=Ulickaja_Ljudmila_Daniel_Stein_tolmacs&gclid=CJXNw8z3xq8CFQdb3wodYRzxZg#author_products_block_id_530180&affiliate=googlekar29

2009. november 17., kedd

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Parnaki Tamás:
A következő könyvklubra az alábbi könyvet ajánlottam.
Elég rövid, van benne humoros és komoly rész is - szerintem gyorsan átrágható.
Egy példánnyal rendelkezem, azt szívesen köcsönadom, ha nem találjátok meg boltban, könyvtárban.
Utoljára a Ciceró Könyvstúdió adta ki 2008-ban.
Egyébként 1983-ban a Disney filmet is készített belőle, ami a www.imdb.com és a www.port.hu szerint sem kapott rossz értékelést.

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
"Könyvünk egy egy hónapig tartó kísérletsorozatról szól. Szerzőnk egymaga kiköltözött a szubarktikus kanadai sarkvidék kietlen pusztaságába egy farkascsalád tanyájának közvetlen közelébe. Az ember nem járta helyen ideje java részét a farkasok megfigyelésének szentelhette. Vajon igaz-e, hogy a farkasok elvetemült gonosztevők, hogy évről évre több embert falnak fel? Mert ez a hír járja róluk. Mowat a tudományos munka közepette megannyi mulatságos kalandba keveredett, olyanokba, melyekről az olvasó nevetve és elhűlve értesül. A kísérletsorozat végeztével a szerző, immár a farkasok barátja, fájó szívvel búcsúzik el az általa George-nak és Angeline-nek nevezett farkasszülőktől, gyermekeiktől és rokonaiktól."