2010. február 18., csütörtök

Aldous Huxley : Szép új világ

A Szép új világ (eredeti angol címén Brave New World) egy regény, melyet Aldous Huxley írt 1931-ben és egy évvel később jelent meg először. A mű – mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.
A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.

A Szép új világ . A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja: 
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)

Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.
  http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p_%C3%BAj_vil%C3%A1g

2010. január 1., péntek

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein tolmács

A Daniel Stein, tolmács (2006) egy fél évszázadot átfogó történetében a zsidó származású lengyel Dániel a Gestapo tolmácsaként is zsidókat szöktet, a háború után katolizál és szerzetes lesz. Később Izraelbe utazik, hogy ott őskeresztény alapokon új egyházi közösséget szervezzen. A könyv a szeretet, a hit, a vallás kérdéseit állítja középpontba és a zsidó-keresztény „szakadék” áthidalására tesz kísérletet.

„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=79214&type=22&_v=Ulickaja_Ljudmila_Daniel_Stein_tolmacs&gclid=CJXNw8z3xq8CFQdb3wodYRzxZg#author_products_block_id_530180&affiliate=googlekar29

2009. november 17., kedd

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Parnaki Tamás:
A következő könyvklubra az alábbi könyvet ajánlottam.
Elég rövid, van benne humoros és komoly rész is - szerintem gyorsan átrágható.
Egy példánnyal rendelkezem, azt szívesen köcsönadom, ha nem találjátok meg boltban, könyvtárban.
Utoljára a Ciceró Könyvstúdió adta ki 2008-ban.
Egyébként 1983-ban a Disney filmet is készített belőle, ami a www.imdb.com és a www.port.hu szerint sem kapott rossz értékelést.

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
"Könyvünk egy egy hónapig tartó kísérletsorozatról szól. Szerzőnk egymaga kiköltözött a szubarktikus kanadai sarkvidék kietlen pusztaságába egy farkascsalád tanyájának közvetlen közelébe. Az ember nem járta helyen ideje java részét a farkasok megfigyelésének szentelhette. Vajon igaz-e, hogy a farkasok elvetemült gonosztevők, hogy évről évre több embert falnak fel? Mert ez a hír járja róluk. Mowat a tudományos munka közepette megannyi mulatságos kalandba keveredett, olyanokba, melyekről az olvasó nevetve és elhűlve értesül. A kísérletsorozat végeztével a szerző, immár a farkasok barátja, fájó szívvel búcsúzik el az általa George-nak és Angeline-nek nevezett farkasszülőktől, gyermekeiktől és rokonaiktól."

2009. október 14., szerda

Szécsi Noémi : Kommunista Monte Cristo

Ezt már inkább csak az érdeklődőknek ajánlom, mert az előzőknél egy kicsit hosszabb regény, és ugyan az első rész egészen kiváló, az 56-os részek már kevésbé sikerültek. Mindenesetre roppant tanulságos (és szórakoztató is!) Én korábban nem sokat tudtam Mo. történelméről '19-től. A XX. sz-i magyar történelem oktatása nálunk kimaradt, mivel épp egybeesett a rendszerváltással...
A szerző kortárs, velünk egyidős magyar írónő. Rengeteg kutatómunkát végzett, mielőtt megírta a könyvet. (Egyébként első regényét, a A Finnugor vámpírt is ajánlom, szintén nagyon jó a humora).
http://www.tericum.hu/books/komunista.htm
Ki gondolta volna, hogy a vörösre festett évek szatírába illő történeteket rejtenek? Politika és szerelem 1919-tôl 1956-ig - egy hentes-legény szemszögébôl, szóval egy kicsit másképp, mint ahogy eddig ismerhettük!
2006

2009. augusztus 26., szerda

Horváth Gergely: A szív útjai

Férfi vagy, harmincas. Metropolisz üvegablakaiból nézel a világra. Amit keresel, nem látod. Akit keresel, nem találod. Utánuk indulsz, de a pálya ismeretlen: a végét nem látod, a szabályokat csak menet közben ismered meg, de ha rosszat lépsz, majdnem belehalsz. Csak egy életed van. Benne vagy a játékban? Részlet a regényből „A Márk háza előtti utolsó kanyarban, mintegy életveszélyként, eddig soha nem látott tisztasággal látom magam előtt a problémám: nincs életem. Nincs hobbim, mert azért fizetnek, abból van a gondtalan anyagi jólét, a nagy összeg állampapírokban, amelyben azok tartják a vagyonukat, akik vagy ráérnek, vagy olyanok, mint én, nincs ötletük arra, hol folyassák el a lét. Ott, a kanyarban jövök rá, hogy nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel.”
http://bookline.hu/product/home!execute.action?type=22&_v=Horvath_Gergely_A_sziv_utjai&id=59108

2009. július 9., csütörtök

Chaim Potok: Asher Lev

Amit nekem adott a könyv: Egyrészt megismerünk egy ortodox new york-i  zsidó kultúrát, másrészt, tágabban, kiderül, milyen mechanizmusokkal működik egy valódi emberi közösség, ahol a tagok csak az egész részei, és az egyéniség, mint olyan nem létezik, nem létezhet. Az embert efféle közösségi létre formálta az evolúció - de vajon életképes egy ilyen zárt csoport a mai modern korban? Mi lesz az egyénnel, ha hiba csúszik a szocializációjába, és ha kikukkanthat egy másik világba?
http://www.libri.hu/konyv/a-nevem-asher-lev.html
http://olvasonaplo.blog.hu/tags/asher_lev
A szerző: http://www.ulpiushaz.hu/szerzo.php?id=106
Chaim Potok az amerikai- és a világirodalom egyik legnagyobb alakja.
Rabbi, irodalmár, filozófus. Regényei tudás, szépség és szeretet különös ötvözetei, melyek számos országban vezették hónapokig a bestsellerlistákat.
"Potok elismerten a családi élet és az amerikai zsidó érzésvilág felülmúlhatatlanul megindító krónikása."
Times Book Review

2009. június 13., szombat

Erlend Loe: Doppler

Forrás: http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/doppler/

Abszurd, borotvaéles társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes hangon a mai fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista alternatíva, amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint amennyire irreális összességében.
Erlend Loe ötödik, felnőtteknek szóló regényének címszereplője, Andreas Doppler a mai kor jómódú, sikeres embere. Családapa, két okos gyerekkel, szép feleséggel, nagy házzal és remek állással. Egy szép napon azonban nagyot esik biciklijével az erdőben, miközben apja nemrég bekövetkezett halálát feldolgozandó indult túrázni Oslo környékén. Félig öntudatlan állapotban a földön fekve olyan nyugalom járja át, amelyet rég nem tapasztalt már – hirtelen nem zavartatja magát többé a felhalmozódott napi teendőktől, munkahelyi problémáktól és a házfelújítással járó gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy elmenekül otthonról, felmond a munkahelyén és kiköltözik egy sátorba az erdőben. Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki megpróbálja visszaforgatni az idő kerekét abból a célból, hogy néhány hónap alatt levetkőzzön minden felesleges okoskodást és mesterkéltséget, amely a civilizációban eltöltött évtizedek alatt vastag porrétegként rakódott a személyiségére. Gyűjtögetésből, vadászatból és legalább ennyire lopkodásból tartja fenn magát, miközben hű társául szegődik egy jávorszarvasborjú, akit ugyan nem sikerül megtanítania a memóriajáték szabályaira, de sok egyéb területen jó hasznát veszi. Miközben időről időre kénytelen belátni, hogy bármennyire is szeretne szabad lenni, nem képes teljes mértékben függetleníteni magát a civilizáció termékeitől, rendkívüli leleményességgel és kacagtató öniróniával talál módot arra, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Igyekszik újra divatba hozni a cserekereskedelmet, ugyanis ha sovány tejről van szó, nem ismer tréfát. Anyagbeszerző kalandjai során a legkülönbözőbb emberekkel hozza össze a sorsa, akik bemutatása kapcsán bepillantást enged Norvégia második világháborús kényszerű szerepének egy olyan aspektusába is, amely eddig kevéssé volt ismert a magyar olvasók előtt, viszont máig élő társadalmi feszültségek gyökerét jelenti. Az apja halálán való elmélkedés rendszeresen visszatérő motívumként vezeti végig az élet számos alapkérdésének újragondolásán, miközben otthon hagyott családja is bőven szolgál meglepetésekkel. Az örök kérdések taglalása mellett ugyanakkor nem mulaszt el görbe tükröt tartani a lassan, de biztosan degenerálódó „fejlett” társadalom pitiáner ügyeskedői elé sem, s mindezt történelmi és politikai oldalvágásokkal gazdagon fűszerezve tálalja. Abszurd, borotvaéles társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes hangon a mai fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista alternatíva, amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint amennyire irreális összességében. Részleteiben azonban olyannyira valós problémákat vet fel és szinte minden lapján hagyja magára ismerni az olvasót, hogy a döbbenet és a könnyes nevetés közötti ritka szünetekben időről időre önkéntelenül felmerül az emberben: be kéne szerezni egy jó kis sátrat.
A Scolar Könyvkiadó engedélyével.
Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz
Felelős szerkesztő: Solymosi Bálint