Mint a képen látható a többség digitálisan olvasta, ami előny, mert valamiért volt benne vessző, pedig az író olyat nem írt szívesen, és hátrány, mert így nem volt olyan húzása, mint a Nem vénnek való vidéknek, amit pedig nyomtatott formában vesszők nélkül volt szerencsém olvasni. A könyvről azt hittük, nem tudunk beszélgetni, ehhez képest 23:00-ig csak elröppent valahogy az időcske. Volt szó kávéról, ugyanis a Berlini Nyárfák után ez a második legkávésabb regény, és még csak nem is skandináv. A vadnyugat érzésről, a pisztolyról, a párbeszédekről. Aztán ez elágazott egészen a Hot Jazz Bandig és a Tanú című filmig. Hogy miként, azt már magunk sem tudjuk.
Az biztos, hogy eleinte gyerekek erősítették csapatunk, de mikor elmentek már csak négyen tartottuk a frontot - hiányzott a sok lelkes olvasótagunk, és Tott Benedek is, aki az alábbi emaillel mentette ki magát Anikónál:
Nagyon köszönöm a meghívást! Igazán jól esett, hogy gondoltatok rám! Sajnos most nem tudok részt venni a beszélgetésen, mert elnyertem egy ösztöndíjat, és november 30-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal Pozsonyban tartózkodom, és a következő regényemen dolgozom.
Ha visszatértem, nagyon szívesen elmennék a decemberi eseményre :-)
Szeretettel üdvözlöm az egész csapatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a véleményed?