Moly
Virág_
Virág_
Sokféleképpen ki lehet valakit közösíteni, különbözőségünkből adódóan soha nem fogunk találni két teljesen egyforma embert. Mindnekiben megvannak ugyanazok az érzelmek, mégsem fogunk sohase ugyanolyan módon gazdálkodni velük, személyiségünk kiépítésével mindegyikünk más módon és más arányban fogja hasznosítani őket. Valaki mindezeket az érzelmeket a külvilág előtt is kitárja, míg mások igyekeznek eltitkolni őket, és így feljogosítva érzik magukat a másik lenézésére. Alapvetően minden ezekre az egyszerű érzelmekre vezethető vissza, mégis vannak olyan tulajdonságok, amelyeket a többség sose fog tudni elfogadni, mert ellentmondanak saját elveinknek. Éppen ezért valahol, valamilyen módon minden ember egy kicsit kirekesztettnek érzi magát, eleve kudarca ítélt törekvés lenne, ha mindenütt és mindenkivel el akarnánk fogadtatni magunkat, viszont ha már van egy olyan személy, akire – ha nem is képes minden tulajdonságunkat elfogadni – de mindig számíthatunk és szívesen vagyunk a társaságában, akkor már nem lehetünk magányosak.
George ugyan sokszor elég indulatosan és szigorúan bánik Lennie-vel, mégis bárkinél jobban ismeri őt, és éppen ezért nincs is szíve magára hagyni, meg persze egy vándormunkás mindig meg tud becsülni egy állandó társat. A történet folyamán az olvasó és a szereplők egy része is egy kicsit mélyebbre lát Lennie lelkében, akinek beilleszkedési nehézségei tulajdonképpen csak abból adódnak, hogy nem képes gyermeki érzései fölé kerekedni. Ő nem tesz különbséget egér vagy ember között, csak a lényeget, a selymes puhaságot érzékeli, bár ez egy kissé morbid hasonlat, de a lényeg ugyanaz marad: mindannyiunk számára elég komoly megpróbáltatás, hogy sikerüljön a külsőségek mögé látni, és előítéleteinket félretéve – mint Curly felesége és Crooks esetében is – megismerni vagy elfogadni a másikat, akik nem is sokban különböznek tőlünk.
George ugyan sokszor elég indulatosan és szigorúan bánik Lennie-vel, mégis bárkinél jobban ismeri őt, és éppen ezért nincs is szíve magára hagyni, meg persze egy vándormunkás mindig meg tud becsülni egy állandó társat. A történet folyamán az olvasó és a szereplők egy része is egy kicsit mélyebbre lát Lennie lelkében, akinek beilleszkedési nehézségei tulajdonképpen csak abból adódnak, hogy nem képes gyermeki érzései fölé kerekedni. Ő nem tesz különbséget egér vagy ember között, csak a lényeget, a selymes puhaságot érzékeli, bár ez egy kissé morbid hasonlat, de a lényeg ugyanaz marad: mindannyiunk számára elég komoly megpróbáltatás, hogy sikerüljön a külsőségek mögé látni, és előítéleteinket félretéve – mint Curly felesége és Crooks esetében is – megismerni vagy elfogadni a másikat, akik nem is sokban különböznek tőlünk.
A Lement a hold jobban tetszett, mint az előző történet, talán mert egy sokkal összetettebb képet kaptam. Feltűnik a cselekményben egy mondat, ami igazából mindent elárul. Felülről fog lenézni a háborúra, és így mindig szeretni fogja Egy békességben élő nép számára óriási felindulást okozhat, ha valaki el akarja tőlük venni szabadságukat, ami a kis város egyik lételeme, és biztonságuk alapköve. Nem, azt senki nem várhatja el senkitől, hogy valaha is elfogadottnak érezze egy közösség nyugalmának megdöntését. Akkor jön a másik fél, a megszálló erő, akik szintén ugyanúgy elszenvedőjük ennek az egésznek, mint a többiek, annyi különbséggel, hogy ők saját meggyőződésükből se meríthetnek erőt, hiszen ők maguk is tudják, hogy nincsen igazuk. A háborút mindenki maximum addig szereti, amíg nem kóstolt bele igazán, és a világháborúk alatt nagyon sok ilyen ember volt hatalmon, akiknek hatalomvágya kielégítésében a háború nagyon jó megoldásnak tűnt…

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a véleményed?