2014. december 8., hétfő

Dragomán György: Máglya

Jelenkor - ajánlott

"Nagyon vigyáztam, hogy ne legyen túlírva, ne legyen túl szép. Kíméletlenül kellett bánni ezzel az anyaggal, hogy pontos legyen. Mert egy nagyon érzelmes történetet kellett a lehető legkíméletlenebb pontossággal elmesélni úgy, hogy mégse legyen kegyetlen. Halálosan nehéz volt írni, de most, hogy készen van, tényleg boldog vagyok ezzel a könyvvel."

2014. október 22., szerda

Kun Árpád: Boldog Észak


Tarján Tamás, revizoronline.com


A regény főszereplője legalább kilenc nyelven tud, maga a regény „hét nyelven beszél”. Aprócska szerkezeti és stiláris dadogásaitól kicsit el-elfulladva is „hat és félen”. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.

2014. augusztus 9., szombat

Erlend Loe: Fvonk


Erlend Loe hatodik, nem gyerekeknek íródott regénye ez magyarul. Az eddigiek nagy kedvenceim, de hatodjára már nem hat ugyanúgy, s nem is vártam tőle. Viszont sok minden benne van, amiért eddig szerettük: (a központozás terén is) minimalista, mégis iszonyat mélyre ható próza, abszurd helyzetek, szereplők és humor, kemény társadalomkritika és alapos emberismeret. Ugyanakkor a Fvonk bizonyos tekintetben az eddigi legbizarrabb regénye, és ez nagy szó – bár nem feltétlenül jó értelemben.

2014. május 8., csütörtök

Spiró György: Feleségverseny

Galamb Zoltán, ekultura.hu

Az emberi állapotot nem egy részletén át leírni, bemutatni, elemezni igyekvő, hanem azt továbbgondoló műfajok közül egyértelműen a szatíra a leghatásosabb.

Ugyan a sci-fi és az utópia nem-világa szintén a túlzáson és a sarkításon alapul, a szatíra majdnem-világának túlzása és sarkítása kegyetlenebbül közvetlen, hiszen a tér- és/vagy időbeli távolítás helyett a humort használja – többnyire figyelmeztető – kritikájának leplezésére, tompítására.

2014. február 16., vasárnap

Fehér Béla: Kossuth kifli

Ló vontatta gyászhintó „üldöz” egy postakocsit Pozsonytól Debrecenig 1849 májusában az Osztrák–Magyar Monarchia katonáktól, felkelőktől hemzsegő vidékein. A mit sem sejtő üldözöttek és az üldözők útjai a néhány nap alatt többször keresztezik egymást, de végül csak a regény utolsó lapjain találkoznak, hogy történetük tragikus fordulatot vegyen – már ha létezne a tragikum ebben a regényben, mely humorba ágyaz, súlytalanná tesz komoly és komolytalan dolgokat egyaránt. A rendkívül olvasmányos könyv jellemzője ugyanis az a könnyedség, mely abból fakad, hogy sohasem veszi magát komolyan. Középpontjában nem valamiféle „mondanivaló” áll, sokkal inkább a játék, a mozgás, a lendületbe hozott, meglódult és láthatóan nehezen megzabolázható fantázia, mely a nyelvezetben és a történetszövésben is óriási szerephez jut.

2013. december 28., szombat

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Wikipedia

A Karácsonyi ének (eredetileg angolul A Christmas Carol) Charles Dickens angol író klasszikus regénye. Dickens 1843-ban írta a művet, ami megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet főszereplője Ebenezer Scrooge, az uzsorás, fösvény, lelketlen milliomos, aki utál minden szépet és jót sőt a karácsonyi ünnepeket és annak készülődését egyenesen gyűlöli. Egy karácsony éjjelen három szellem látogatja meg egymás után. Az első, az elmúlt karácsony szelleme Scrooge gyermekkorát idézi fel, elmúlt karácsonyait, és egyben megmutatja azokat az eseményeket, amik Scrooge jellemének kialakulásához vezettek. A jelen karácsony szelleme megmutatja neki unokaöccse, Fred és alkalmazottja, Bob Cratchit otthonát. Cratchit szegény ember, kevés a fizetése, nincs pénze mozgássérült kisfia, Tim kezeltetésére sem. Scrooge sajnálni kezdi a kisfiút. A harmadik, a jövő karácsony szelleme megmutatja Scrooge-nak, milyen lesz a jövő, ha nem változtat viselkedésén. Ez a szellem a legfélelmetesebb, külseje a „nagy kaszást” idézi fel. A szellem megmutat Scrooge-nak egy letakart halottat, akiről senkinek nincs egy kedves szava és akinek a halálán mindenki örvendezik, és azt is megmutatja, hogy a kis Tim meghalt kezeletlen betegsége miatt, és családja gyászolja. Ezután Scrooge látja a saját sírját is, és ráébred, hogy a halott, akit senki nem szeretett, ő maga. Scrooge megváltozik az átélt élmény hatására, kedves, jólelkű emberré válik. Tim sem hal meg, mert Scrooge fizeti a gyógykezelését.

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Scrooge jellegzetes lenéző mondását, a "Bah, humbug"-ot számos filmbenkiparodizálják. Mint a Shrekből az angyalban mondja Szamár Shrekre, hogy Ebenezer Shrek, mert Shrek nem szereti a karácsonyt, Shrek pedig elkiáltja magát: „And a Bah, humbug to you!” (Neked pedig Bah humbugot!)
  • A Kacsamesék főszereplője, Dagobert bácsi eredeti nevét – Scrooge McDuck – ebből a regényből kapta. A regénynek létezik feldolgozása a kacsamesék szereplőivel is.
  • 2009-ben a regény kapott egy mozivásznon vetített animációs filmfeldolgozást, melyet Robert Zemeckis rendezett, a fösvény Scrooge-ot pedig Jim Carrey alakítja.
  • A regény ifjúsági változata 2009-ben Nógrádi Gergely Klasszikusok újramesélve sorozatában is megjelent a Twist Olivér című regénnyel egy kötetben.[4]

2013. november 16., szombat

Roger Kurland: Játszótér

http://archive-hu.com/page/23572/2012-05-25/http://www.norvegia.hu/News_and_events/culture/literature/hungriantranslations/jatszoter/

A modern skandináv irodalom izgalmas és sokszínû alkotásaiból válogató sorozatunk újabb kötettel bõvül, ezúttal a norvég színtér elmúlt néhány évének talán legígéretesebb írói bemutatkozása kerül az olvasók elé. A Játszótér nyomasztó társadalomkritikai diagnózisa ellenére is nagyon szórakoztató olvasmány, írója szeretetre méltó humorral és kitûnõ stílusérzékkel közvetíti a mai húszas-harmincas generáció életérzését.


A modern skandináv irodalom izgalmas és sokszínû alkotásaiból válogató sorozatunk újabb kötettel bõvül, ezúttal a norvég színtér elmúlt néhány évének talán legígéretesebb írói bemutatkozása kerül az olvasók elé.

A fiatal szerzõ elsõ és ez idáig egyetlen regényében a gyermeknevelés, illetve az ezzel járó egyéni, családi és intézményi felelõsség vállalásának kérdéseit vizsgálja, e fajsúlyos mondanivaló azonban rendkívül szórakoztató stílusban megírt, néha ugyan kissé szomorkás tónusú, de mindvégig magával ragadó humorral átszõtt narratív formában ölt testet. A gondolatébresztõ történet keretét egy pszichológusi ambíciókat dédelgetõ, ízig-vérig mai huszonéves sorsának alakulása, emberi-erkölcsi fejlõdése adja.

A fõszereplõ élete gyökeresen megváltozik elõször azon a napon, amikor, részben kényszerûségbõl, munkát vállal egy óvodában, másodszor pedig akkor, amikor rádöbben, hogy ebben a korábban ideálisnak hitt környezetben éppen a gyerekek kapják a legkevesebb törõdést, szeretetet. Mindennapi feladataiban hamarosan igen komoly akadályokkal találja magát szemben, nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az óvodai munkatársak között folyó kicsinyes hatalmi harcok és alattomos munkahelyi intrikák útvesztõjében kell eligazodnia, hanem rendszeresen meg kell küzdenie a gyakran reménytelenül közönyös, felelõsségüket inkább másokra áthárítani akaró szülõkkel is. Hõsünk számára a felnõtté válás befejezõ szakasza veszi ezzel kezdetét, olyan keserves- mulatságos tanulási folyamat, amelyhez a gyerekek világának önfeledt derûje olykor erõt kölcsönöz, máskor vigaszt nyújt.

A Játszótér nyomasztó társadalomkritikai diagnózisa ellenére is nagyon szórakoztató olvasmány, írója szeretetre méltó humorral és kitûnõ stílusérzékkel közvetíti a mai húszas-harmincas generáció életérzését. Az 1997-ben megjelent regényt mindmáig hatalmas népszerûség övezi norvég nyelvterületen, történetébõl televíziós sorozat is készült.