2015. június 18., csütörtök

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Kuszma ♥MP 
Lehetett volna az is a címe, hogy Ragtapasz. Merthogy ez a kötet a sebekről szól. Az elkapart sebekről. A lüktető sebekről. A gennyedző sebekről. A behegedt, de aztán újra felfakadó sebekről. A szeretteinktől kapott váratlan sebekről. Az eltitkolt sebekről, amik kivillannak az állig húzott garbó alól. A vészjósló sebekről, amiket borotválkozás közben találunk az arcunkon, és nem tudjuk, hol szereztük őket. Szóval: mindenféle sebekről. Tóth Krisztina ezúttal is a mélységeket járja meg, ahogy szokta. Helyenként szikrázó emberismerettel, zsigerből, hogy azt ne mondjam: szagosan. Vannak egész káprázatos tételek: A Pioneer-10 űrszonda, a Galamb, a Kacér. Néha azonban úgy érzem, mintha az írónő rutinból kenné papírra, amit tud: „Krisztina, egy óra múlva lapzárta! Nincs a tarsolyában véletlenül valami deprimáló mondjuk a Sziget fesztiválról?” „Hogyne lenne.” „És az erdélyi vendégmunkásokról?” „Bagatell.” Ha álmában keltik fel, akkor is bármiről tud valami lelombozót írni – nem tudom eléggé hangsúlyozni, micsoda eszement profizmus, mekkora orbitális bravúr ez egyébként. Megfelelő hangulatban biztos jobban hatottak volna rám. Csak abban nem vagyok biztos, hogy akarok-e ilyen megfelelő hangulatban lenni.
Novellásköteteknél gyakori jelenség, hogy az egyes művek változó színvonalúak. Összességében ezzel nincsen probléma, hiszen a novellák már műfajuknál fogva is önálló univerzumok, hiába közös a szerzőjük. Így van ez a Pillanatragasztóval is: vannak igen erőteljes darabok (pl. az erdélyi vendégmunkásokról szóló Játszódjatok! vagy egy családi dráma, a Tímár Zsófi muskátlija, és a groteszkül humoros Végül is még nyár van) amik néhány, csak gondolatkísérletnek érdekes novellával váltakoznak (ilyen szerintem a Plágium és a Galamb). Tóth Krisztina alakjai sebzett lelkekként járják körtáncukat. Nagyon valódiak és nagyon szomorúak.

2015. március 19., csütörtök

Nagy Gatsby

Dimisz javaslatara mindenki fogott 3 cetlit es mindegyikre egy-egy szo kerult a konyvrol. Ezek adtak a beszelgetes kalandozo fonalat. Elnok ur elkesett fotos feje alig latszik. A konyv nem.aratott nagy sikert. Volt szo meg kun arpadrol feher belarol es kun belarol. Kovi konyv Totth Benedek: Holtverseny.

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.
*
Fogalmam sincs, hogy mi a titka, talán a stílusa? A mondatainak a ritmusa? Chandler és Hemingway és Mark Twain van még ilyen hatással rám. 
Újraolvasás, 2014. 
A sármos és szentimentális rosszfiú és a gátlástalan és butácska, de gyönyörű úrilány románca az 1920-as évek Amerikájában. Remekmű, egy kicsiny ékszerdoboz, a fülszöveg szerint mesteri szimbólumok, elegáns szerkezet, kristálytiszta próza, s a görög tragédiák sorsszerűségével kibontakozó cselekmény – ez szerintem tökéletesen igaz. 
Két megjegyzést tennék még hozzá. Szerintem az ábrázolt világ, az amerikai felső tízezer hazug üressége kortól és országtól függetlenül jellemzőnek látszik, és ezért nem csak hitelesen ábrázolt jellemek érzelmi gazdagsága, és a főszereplők szenvedélyes érzelmei magával ragadóak, hanem a díszletek is ismerősek, a saját környezetünkkel behelyettesíthetők – ezért is élő ez a könyv. 
A másik: Fitzgerald remekül oldotta meg a narrációt. Nick Carraway naivul tisztességes és kissé korlátolt figurája nem egy mindentudó elbeszélő szemszögéből írja le a cselekményt, és ezzel lehetőséget teremt az olvasónak a saját, privát olvasat kialakításához, ami személyes kötődést teremthet a könyv és szereplői felé.
*
 morális tartalom nélküli egzisztencia ábrándjának felszámolása is ez a regény. Olyan emberek története, akik „összetörnek dolgokat és embereket, s aztán visszahúzódnak pénzükbe és nemtörődömségükbe.”és olyanoké, akiket mámoros nyári álmaik meggyőznek arról, hogy „milyen valótlan a valóság, és hogy a világ sziklaszilárdnak vélt biztonsága tündérszálakon nyugszik.”
*
A titokzatos, nagy Gatsby egyetlen tündérmesére teszi fel életét, átharcolja magát Európán, nincstelenségen, névtelenségen, és még akkor is hiszi, hogy a zöld lidércfény az öböl másik oldalán csak őt hívja és elhozza a beteljesedést. Csakhogy ez már nem Benjamin Franklin kora, nem az első puritán telepesek kora, akik az amerikai szűzföld birtokba vétele után minden álmukat valóra válthatják. A romantizált hősök jussa bukás, az Amerikai Álom, az idealizált szerelem meghasadt, a rideg valóság elkerülhetetlen tragédiákba döngöli őket.
*

2015. január 3., szombat

Murakami Haruki: Norvég erdő

Wikipédia
Filmajánló
Kikötő online
A japán kultúra hazánkban tett térhódításával az animék, horrorfilmek és elektromos kütyük mellett törvényszerűen az irodalom is megvetette a lábát, méghozzá nem is akárki személyében. A világszerte hatalmas rajongótábort magának tudó Murakami Haruki sikersorozatának nyitó kötete, a Norvég erdő, végre magyarul is olvasható.
A Beatles Norwegian Wood című legendás dala köré szövődő történet az élet legfontosabb kérdéseiről szól. A felnőtté válás küszöbén, az egyetemi élet és a legszabadabb évek szerelmei, egyéjszakás kalandjai, a nagy ivászatok, bizonytalan kapcsolatok és érzelmek határán sodródik Vatanabe Toru. Hirtelen két világ között találja magát. Az egyik a lázadó, szókimondó lány, Midori és vele együtt a tokiói nyüzsgés világa. A másik halott barátjának barátnője, Naokó iránt érzett szerelme. Midori a jövő, az élet és továbblépés, Naokó a fájdalmas múlt, a kiotói cédruserdő mélyén megbúvó szanatórium nyugalma. A saját életút végigjárása vagy egy lényegesen könnyebb, sok szempontból szabadabb, csendesebb és boldogabb világ választása előtt áll Toru. Egyszerre akarja megteremteni a kettőt Naokó, de leginkább saját maga számára, amíg rá nem jön ennek lehetetlenségére.
A könyv alcíme: Elrepült a madárka. Mi minden rejtőzhet benne? Az ifjúság elrepült évei, amiket egy halott barát vagy szerelmes elvesztésének fájdalmán túllépni képtelen szereplők pazarolnak hol az emlékeken őrlődve, hol a felejtést megkísérelve féktelen életet élve? Vagy a lány, aki sosem szeretett, elrepül, mert képtelen az elfogadásra?

Sokan tartják e könyvet a Zabhegyező japán változatának. Az elveszett, bizonytalan élethelyzetek, az élvezetek provokatív hajszolásában minden bizonnyal emlékeztet Salinger regényére, de amit neki nem sikerült befejeznie, azt Murakami megteszi. Holden Caulfield nem talál ki sötét világából, Torunak viszont sikerül meghoznia a döntést. Ehhez a segítséget Reiko hozza (visszatérő elem ez Murakaminál) a megoldás kívülről érkezik.
Murakami igazi multikulturális író, japán, de Amerikában él. Egyszerre keveri a távol-keleti kultúrát az európai magasművészettel és az amerikai popkulttal. Nemcsak kultúrköziségében marad többrétegű, az elsőre egyszerűnek tűnő történet néhány lap után bebizonyítja, hogy milyen finom érzékenységgel ír az emlékezés fonaláról, az emberi sebezhetőségről, felnőtté válásról.
Mikor is válik valaki felnőtté? Ha felfogadja a halált és megérti, hogy „a halál nem az élet ellentéte, hanem annak része” és egy új kezdete. A távol-keleti ember tudja ezt, érti és éli. A halál elfogadása, a problémák megoldása, a terhek cipelése és feloldása a szereplők egy részének sikerül a műben, többük viszont saját kezével vet véget életének. Murakami bírál, és utat mutat. Bármilyen egyszerűnek és közhelyesnek hangzik, de a szeretet útját. Csakhogy ez az út mindenkit másfele visz.
A rezdülések finomságával, naturális részletességgel ír minderről Murakami. Páratlan jellemábrázoló erejével önálló, egyszerre valós és misztikus világot mutat be, ahol a mozgalmas, pergő és egymáshoz kapcsolódó pillanatok sűrűjében is úgy érezzük, egy percre megáll az idő. Lassított felvételként a nyugalom árad soraiból még a robogó vonatok ellenére is. 
Egyszerre van jelen az álom, az emlékezés és a valóság Murakami sajátos humorával fűszerezve. Az író világa elvarázsol. Az ember magáénak érzi minden egyes mondatát. Rendkívül olvasmányosan, szellemesen, szórakoztatóan és érzelmesen tud írni az élet bármely kihívásáról. Nemhiába tett szert világhírnévre és különböző rangos irodalmi díjakra. Többször jelölték már Nobel-díjra, és többek között 2006-ban Franz Kafka Irodalmi Díjjal jutalmazták munkásságát. Ezen kívül az is mutatja zsenialitását, hogy már nem csak a rajongói száma nő napról-napra, hanem irodalmi munkásságának követői is akadtak, akik Murakami Harukit tartják mesterüknek.

2014. december 8., hétfő

Dragomán György: Máglya

Jelenkor - ajánlott

"Nagyon vigyáztam, hogy ne legyen túlírva, ne legyen túl szép. Kíméletlenül kellett bánni ezzel az anyaggal, hogy pontos legyen. Mert egy nagyon érzelmes történetet kellett a lehető legkíméletlenebb pontossággal elmesélni úgy, hogy mégse legyen kegyetlen. Halálosan nehéz volt írni, de most, hogy készen van, tényleg boldog vagyok ezzel a könyvvel."

2014. október 22., szerda

Kun Árpád: Boldog Észak


Tarján Tamás, revizoronline.com


A regény főszereplője legalább kilenc nyelven tud, maga a regény „hét nyelven beszél”. Aprócska szerkezeti és stiláris dadogásaitól kicsit el-elfulladva is „hat és félen”. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.

2014. augusztus 9., szombat

Erlend Loe: Fvonk


Erlend Loe hatodik, nem gyerekeknek íródott regénye ez magyarul. Az eddigiek nagy kedvenceim, de hatodjára már nem hat ugyanúgy, s nem is vártam tőle. Viszont sok minden benne van, amiért eddig szerettük: (a központozás terén is) minimalista, mégis iszonyat mélyre ható próza, abszurd helyzetek, szereplők és humor, kemény társadalomkritika és alapos emberismeret. Ugyanakkor a Fvonk bizonyos tekintetben az eddigi legbizarrabb regénye, és ez nagy szó – bár nem feltétlenül jó értelemben.

2014. május 8., csütörtök

Spiró György: Feleségverseny

Galamb Zoltán, ekultura.hu

Az emberi állapotot nem egy részletén át leírni, bemutatni, elemezni igyekvő, hanem azt továbbgondoló műfajok közül egyértelműen a szatíra a leghatásosabb.

Ugyan a sci-fi és az utópia nem-világa szintén a túlzáson és a sarkításon alapul, a szatíra majdnem-világának túlzása és sarkítása kegyetlenebbül közvetlen, hiszen a tér- és/vagy időbeli távolítás helyett a humort használja – többnyire figyelmeztető – kritikájának leplezésére, tompítására.